Tudom, most ez nem nagyon érdekel senkit, mert mindenki választani megy - de előtte még jót teker a Critical Mass tavaszi felvonulásán -, de mégis, ez egy fontos eszköz volt évtizedeken keresztül. Éjjeli edénynek hívják másképpen - na, ezt sem értettem sosem, miért edény? Ezek a tárgyak az angol WC feltalálása, elterjedése előtt a családi otthonokban a mindennapi élet állandó kísérői, kellékei voltak.

Gyerekként nagyanyámnál, főleg hideg téli estéken, amikor nem ment ki senki a pottyantósba, reggel vittük ki. Jó volt, bár az ágy alól előhúzott bili is hideg volt ráülni. 

Az éjjeli edény - vagy népszerű nevén bili, amely a görög billikom serleg, edény, tartály jelentésű szó rövidített változata - használata a nagy porcelángyárak kialakulásával kezdődött. Porcelánból, fajanszból gyártották őket ugyanazzal az eljárással, mint az étkészleteket, stilárisan és minőségben is azokat a jegyeket viselték - magyarázta a művész.
Használatának megtervezésekor figyelembe vették az emberi test arányait és a fokozott igénybevételt, ezért ezek az edények vastag falúak voltak, stílusban követték a korszak nagy irányzatait, mint az újrokokó, a szecesszió és a 20-as, 30-as évek stílusa, az art déco.
A porcelán éjjelit magas tűzön, mintegy 1400 fokon égették, az edénynek komoly súlya volt. A fajansz bilit alacsonyabb, 1000 fokon égették, és könnyebb is, mint a porcelán. A kiállításon mutatóban látható lesz néhány olyan tárgy, amely a tisztálkodáshoz kapcsolódik: mosdótál, mosdókancsó, fogkefe- és szappantartó porcelánból és üvegből.

A Wladis Galériában most egy 50 darabból álló kiállítást tekinthetünk meg ma délutántól egy héten keresztül.